Kiadó: Könyvmolyképző Márkabolt Kft. - Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordító: Varga Csaba
Oldalszám: 544
Kiadás: 2013.09.17.
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Alapjáraton nem szeretem az ehhez hasonló borítókat, de ez valamiért hatalmasat üt. Szerintem minden benne van, ami számít. A fülszöveg is jól meg lett írva, bár túlságosan ráhelyezték a hangsúlyt a női szépségre. Nem gond amúgy, hasonló regényt írtam már, ilyesmi fülszöveggel, és viszik, mint a cukrot. Mégis ott van bennem, egy kis furcsa érzés, amit megfogalmazni sem tudok.
A történt maga egy tipikus fantasy világban játszódik, olyannyira, hogy még térképet is kaptunk a könyvhöz. Épp ezért (is) nagyon különös nekem, hogy pont a Könyvmolyépző Márkaboltnál jelent meg ez a regény, mert elsőre egyáltalán nem illik az arculatához szerintem. De ha tovább gondolkozok rajta, beismerem jobb kiadót el sem tudnék képzelni ennek a könyvnek.
Maga a regény engem sok mindenre emlékeztetett, de legfőképpen a Trónok harcára, csak női verzióban. Az éhezők viadala nekem egyáltalán nem ugrott be a könyvről, viszont az Eragon annál inkább. Néha még egy kis Harry Potter is, de az inkább csak meglegyintett - mint életérzés- egy-egy pillanatra.
A történet egy haláltáborban veszi kezdetét, ahova Celaena-t hurcolták, miután egy árulás következtében elfogták. A lány csak a minden nap mondogatott mantrájának köszönhetően tudta épp ésszel túlélni a kegyetlen raboskodását, de így is megsínylette ezt az egy évet. Csak árnyéka régi szépséges önmagának, lefogyott, elvesztette régi erőnlétét, és a teste tele van sebhelyekkel - kívül-belül.
Adarlan hercege így talál rá a lányra kíséretével, és alkut ajánl Celaenanak a szabadságáért cserébe. Legyen a bajnoka a királyi udvarban egy összecsapáson, dolgozzon még hat évet a király orvgyilkosaként, és szabad lesz. A lány ráharap a csalira, de az orránál vezetve a trónörököst négy évre alkudja le a szolgálatát.
Celaenanak azonban nem csak a bajnokságra kell felkészülnie. Meg kell vívnia a saját csatáját a testével is, mely teljesen megtört a fogsága alatt. Az írónő rendkívüli részletességgel mutatja be, hogyan szenved a lány, mikor a sok éhezés miatt képtelen enni, mert azonnal kijön belőle az étel, hogyan néz ki a teste, mely tele van sebhelyekkel, vagy hogyan küzd a menzesszel. Uram, kérlek titeket, figyelemmel és együttérzéssel olvassátok ezt a részt, és véssétek az eszetekbe; a barátnőtök és minden hölgy ismerősötök is minden alkalommal hasonlóképp szenved.
A lányt azonban nem csak ezek a megpróbáltatások várják a királyi udvar csodaszép börtönében, hanem a bajnoki címért folytatott párbajok, melyek életre-halálra mennek a bajnokok között. Azonban egy rég elfeledett, titokzatos árny viadalról-viadalra virradóan tizedeli a jelölteket. Celaena pedig egyre inkább attól retteg, hogy ő lesz a következő...
Nekem nagyon ellentmondásos, mégis különleges karakter volt a lány. Habár egy képzett, könyörtelen orvgyilkosról olvashattunk, akinek egyfolytában járt az agya, a nyelve pedig éles volt, a történet előrehaladtával egy érzékeny, rettentően magányos fiatal lányt ismerhetünk meg, aki szörnyű kínokat kapott az élettől. Celaena épp egy vonalon belül mozgott nálam, ami a kedvelt szereplők és az idegesítően nagyszájúak között húzódik. Az írónő tökéletesen eltalálta a lány személyiségét, hogy még ne váljon idegesítővé, és amikor kell, akkor be tudja fogni a száját. Celaena azért is volt érdekes számomra, mert rengeteg titkot rejt, élvezi az életet, és sok olyan titkot rejteget, melyek létezéséről, ő mit sem tud.
 | |
| Celaena |
Habár teljesen bele van bolondulva Celaenaba, úgy érzem, nem a lánynak való, és nem is méltó hozzá. Nem tud neki segíteni, mikor ki kell érte állni. Nagyon kedvelem Dorian karakterét, de úgy érzem, nem ő a teljes értékű férfi főhős ehhez a lányhoz. Egyszerűn nem érzem azt, hogy ha mindent beleadna, akkor is képes lenne megvédeni Celaena-t.
Persze a regény előrehaladtával kiderül, hogy Dorian-t sem ejtették a feje tetejére, és vannak kifejezetten jó és előnyös húzásai, melyeknek köszönhetően jól látszik, ő is képes taktikázni, és hogy remek és bölcs királya lesz Adarlannak.
 |
| Dorian |
Caol mindig akkor van jelen, amikor szükség van a jelenlétére. Habár sokáig azt hittem, hogy ő egy mindent látott, kemény ember, hiszen parancsnok, a könyv végére be kellett látnom, Caol inkább aggódó, mint mogorva, és hihetetlenül érzékeny.
Nagyon tetszett, ahogyan szépen lassan megismerte Celaena-t, és rájött, mennyit szenvedett a lány, és mélyen együtt érzett vele. Tetszett, mikor ajándékot hozott a lánynak, vagy amikor vele edzett. Teljesen levett a lábamról, hogy ott volt végig a lány mellett, és észrevétlenül óvta őt és törődött vele. Habár a kapitányt nem avatta be minden részletbe Celaena, és nem is rendelkezett olyan képességekkel, mint a lány, mégis ő volt számomra az a szereplő, aki méltó volt az orvgyilkoshoz, és képes arra, hogy megvédje a lányt.
Különösen tetszett az a gesztusa, amit a párbaj végén tett a lány felé, vagy mikor nem engedte, hogy feladja a lány a csatát, és ott haljon meg. Vagy mikor az életét és a rangját kockáztatta érte.
Nekem egyértelműen Caol a befutó. Üdítő volt minden egyes szócsatjuk a lánnyal.
 |
| Caol |
Mindenesetre a sok titok ellenére kifejezetten pezsdítő volt a hercegnő személye, főleg mikor Celaena-val társalogtak az idegen nyelven, és együtt utáltak mindenkit. A két lány kitűnően megértette egymást, és jó volt ismét egy erős női karakterrel találkozni. Engem a hercegnő az Eragonból Nasuada-ra emlékeztetett, akinek a népe az első. Bármi áron.
 |
| Nehemia hercegnő |
Összességében nekem abszolút kedvenc a könyv. Minden szereplőnek saját személyisége van, és külön tetszett a nyers őszinteség, mellyel az írónő bemutatta ezt a világot.
Én azt vettem észre, hogy a fantasy műfajban elég gyakori az elnyújtott, hosszú tájleírás, fegyverleírás és egyebek, de ebben a regényben nem vettem észre ilyesmit. Nem túlozta el az írónő a tájleírást, nem éreztem feleslegesnek és unalmasnak egyetlen mondatot sem.
Mivel leginkább a Trónok harcához tudnám hasonlítani ezt a könyvet, így egy pillanatra párhuzamba hoznám őket tájleíró szempontból. Egyik kedvenc könyvem a Tűz és jég dala első része, de el kell ismernem, hogy a könyv tájleírásai felesleges oldalak csupán az én szememben, és általuk csak a könyv vesztett az élvezeti értékéből. Sokszor napokra elakadtam az olvasás közben, mert egyszerűen a tűkön ülésből egy langymeleg állóvízzé vált a regény. Ezzel szemben az Üvegtrón nem rabolta feleslegesen az oldalakat. Pontosan annyi leírás volt benne, amennyi színesítette a történetet, és egy betűvel sem több. Ezáltal előtérbe került a cselekmény, és faltam az oldalakat. Tényleg, szó szerint képtelen voltam letenni a könyvet. Inkább nem aludtam.
Több helyen olvastam, hogy hosszasan ír az udvari kisasszonyok ruházatáról apró részletességgel az írónő. De nem. Nem írt. Valóban mindig tett említést a hölgyek öltözékéről, de ezt egy-két mondatban gyorsan letudta az írónő.
Az, hogy a kardoknak nevet adtak a szereplők, vagy Celaena új nevet kapott Nehemia hercegnőtől engem teljesen az Eragonra emlékeztetett. Pláne, hogy egy olyan világba csöppentünk olvasókét, amelyben jelen volt a mágia, és úgy tűnik, nem tűnt el nyomtalanul. Nem zavar a hasonlóság, de érdekes közös pont volt nekem, amire oda fogok figyelni, mert kreativitást és egyediséget várok el.
Habár úgy gondolom, könnyen el lehet rontani ezt a fantasztikus könyvet sablonossággal, átlagossággal és a mások által lerágott csontokkal, alig várom már, hogy megérkezzen a következő két része!
Borító: 10/10
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Kedvenc szereplő: Celaena, Caol, Nox, Nehemia, Arobynn, Celaena szobalánya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése